Tipikusan darázsfészek téma, amit sokan sokféleképpen látnak. Első randin legyen? Ne legyen? Van “tuti” recept? Vagy egyből k*rvának tartják érte a nőt? Egyáltalán, megvan-e ez még manapság? Hogy látják a kérdést a nők, és miért így? És hogyan a férfiak? Erre kerestem a választ. 

    Lássuk, milyen reakciókat kaptam a nőktől. 

   “Nem túl okos ötlet lefeküdni valakivel az első randin.” - talán legtipikusabb válasz volt, azonban több ok miatt. Az egyik ok szerint, a kémia el tudja venni az ember lányának eszét, és csak később döbben rá, hogy mégsem illenek össze. A másik ok a várakozás, a vágy kialakulása. A türelmetlenség előkerülése. Vagy pont a bizalom kialakulása szükséges hozzá. Milyen kötődés alakulhat ki egy első randin?  

   “Ha van vágy, miért ne?” - egy másik jellemző válasz is elhangzott a nőktől. Itt persze kell a lehetőség és a hely is hozzá.  

   “K*rvából lesz a jó feleség” - egy régi mondás is előkerült, pont női oldalról. Félreértések elkerülése végett, nem szó szerinti értelmezésről van szó, hanem arról, hogy valaki bizony jó az ágyban. Ez a fajta hozzáállás nyilván sejteti a lehetséges...kimenetelt.  

   Előkerült azonban egy nagyon fontos téma is a beszélgetéseim során. A k*rva faktor. Ez láthatóan elég fájó pont a nőknél. Ha egy nő úgy dönt, megteszi első randin - és miért ne tehetné, ha akarja? - sokan egyből lek*rvázzák érte. De miért? Nincs ma már egyenjogúság? Miért ne élvezhetné az együttlétet egy nő, ahogy akarja, ha egy férfi ezt megteheti? 

  No de kik k*rvázzák le a nőket? Ebben volt némi meglepetésem. Az elmondások alapján, nem is a férfiak, hanem pont a nők teszik ezt! A nő a nőnek farkasa. Pláne egymás között képesek marni egymást, csak hogy valami képzeletbeli hierarchia tetején legyenek. Ezt korábban saját magam is tapasztaltam, mikor sok nővel dolgoztam együtt.  

  Lássuk, milyen reakciókat kaptam a férfiaktól. 

   Nos, a lek*rvázás nem jelent meg a férfiak részéről. Ez magam részéről meglepetés volt. 

   “Annyira azért nem szimpatikus, ha egy nő sok férfival volt.” Ez a gondolat ma még talán jobban tartja magát. A többet fogott, mint kilincset jellegű mondások manapság is szépen tartják magukat. 

   A legjellemző válasz, amit kaptam, hogy “helyzettől függ”. Abszolút nem éreztem azt, hogy feltétlen ez lenne a legfontosabb a férfitársaimnak. Ami ezzel kapcsolatban előkerült, az a megfelelő kémia, helyzet, kisugárzás, hangulat, ami befolyásolta az első együttlétet. És nem hallottam rossz élményekről. 

    Én is válaszolok a saját kérdésemre: mindig egyéni helyzettől függ. 

   Társkeresők esetén, interneten, telefonon, sokféle csatornán, be lehet gerjeszteni annyira egy nőt, hogy első alkalommal megtörténjen. Normál esetben, leszólítva, számcsere, beszélgetés, majd találka, szintén megoldható. Élőben szintén lehet megfelelően flörtölni, nyilván ez a legjobb. 

  De egyénfüggő. Van, aki így is kivárna, van, aki nem tud igazán hódítani/csábítani, így idő kell a vágy kialakulásához. Férfi oldalról, a lényeg az agyban dugás művészete. Ha az megy, akkor nem lesz probléma! 

   A női combokhoz mindenképp a nő lelkén át vezet az út: ahhoz pedig sokat kell beszélgetni! 

   Véleményem szerint, nincs bevált recept, van, akinek ez a jó, van, akinek az, de egymást köpködni emiatt, a legnagyobb butaság! 

  Ha tetszett a posztom, kérlek, látogass el Facebook oldalamra, egy like-kal és egy megosztással tudod segíteni a munkámat, hogy minél több emberhez eljuthasson. Köszönöm! 

 #férfinőkapcsolatok #ismerkedés

  A minap olvastam egy cikket egy hazai portálon, férfi libidó probléma kapcsán. Mi van, ha egy férfi utasítja vissza szexet, már nem először, egy párkapcsolatban?

   Erre jellemzően mi az első reakció? Férfiaktól, hogy biztos meleg, vagy impotens. Még hogy egy férfi nem akar dugni, ki hallott már ilyet! A férfi, az persze, mindig dugni akar. Ha nem akar, akkor nagy gáz van. Körülbelül ennyi, ami megfordul a fejekben, mindezt kísérve egy jó hideg sörrel, lehet röhögni a haverokkal. 

  Nőktől pedig, “Már nem vagyok elég kívánatos?”, “Már nem szeret?”, “Van valakije?”, megértőbbek esetében előkerül, hogy “Biztos nagyon kimerült”. És elkezd kattogni az agyuk. 

  Lássuk a valódi okokat. Egy férfi tényleg mindig akarja? Vagy hogy van ez? Elmondom, nekem milyen tapasztalatom volt ezzel kapcsolatban. Beszéljünk róla, kendőzetlen igazsággal! 

  Jellemzően sosem volt gondom a kérdéssel, szerencsés típus vagyok. Ennek ellenére, mikor ez egyszer-egyszer régebben előkerült, az hatalmas pofon volt a férfi egómnak. Igen, volt rá példa! Az adott helyzetben, nem értettem, hogy mi a gond. Első gondolatom pont az volt nekem is, mint a férfitársaimnak: “Na itt nagy gáz van. Mi a baj? Most vehetem én is a pirulát? Úristen, hogy fogok így a szemébe nézni?”. Világvége hangulatom volt. Ez egóm olyan sokkot kapott, az eddigi “Krull, a harcizom” teljesen lefagyva. Kicsit mismásoltam a dolgot, elsőre azzal, hogy túl fáradt vagyok biztos. Legközelebb, valami mást találtam ki. 

  De akkor mégis, mi a gond? Hogy kerülhet ez elő ez egy párkapcsolatban?  

  Ha a férfinak nincs senkije, nem koslat valaki után, és szereti is a párját, nem dolgozik állandóan akár dupla műszakban is, akkor jön elő a lelki probléma. Valamit elfojt. Nem mer elmondani. Lehet, hogy nagyobb gondokkal küzd, és szorong. Lehet anyagi probléma is, bármi. A stressz nagyon rossz hatással van a libidóra. Az érzés maga olyan, mintha a tűz nem lobbanna be magától, ahogy normál esetben tenné.

Emlékszem, volt ilyen helyzetem. Szorongtam, kevésnek éreztem magam. Nem tudtam, mitévő legyek. És persze, egy szót sem szóltam a páromnak. Hiszen, én vagyok a férfi, meg kell tudnom oldani a problémáimat! Én nem látszódhatok gyengének, milyen férfi az, aki nem tud megoldani mindent IS?! 

  Férfi oldalon, ott követtem el a hibát, hogy nem beszéltem róla a páromnak. Legalábbis, egy ideig. Azt éreztem, ha ezt elmondanám neki, biztosan lenézne, mert gyengének látszódnék. És mégis kinek kellene egy gyenge férfi?  

  A női oldalon az volt a hiba, hogy nem jött kérdés. Kaptam egy ölelést, egy puszit. Este még hozzám bújt. Aztán már nem. Mikor megjegyeztem, nem túl határozottan, “Ma este elkaplak!”, a válasz már csak lenézően annyi volt: “Hiszem, ha látom.” És szépen, napról napra, jött az elhidegülés.

  A probléma gyökere a kommunikáció hiánya. De mit lehet tenni ilyenkor, férfiként? 

   Szerencsére, még időben sikerült félrehívnom és megbeszélnem vele. Milyen érzés volt? Féltem. Féltem odaállni, és elmondani az igazat. Hogy mit érzek. De megtettem.

  Mi volt a reakció? Teljesen ellentétes azzal, ami vártam. Figyelmesen meghallgatott. Aztán magához húzott, és átölelt. Elkezdtünk beszélgetni a témáról. Azt éreztem, hogy oldódik a feszültség bennem és benne is, egyre könnyebben beszélek róla. Gondolkoztunk a megoldásokon. Jött egy kis humor, már nevettünk is! Nyitottunk egy üveg bort is. 

  Elcsattant a csók. Mélyen egymás szemébe néztünk. Felizzott a levegő köztünk.

 Másnap jókedvűen, fütyörészve mentem munkába. 

  Személy szerint, ezért tartom kiemelten fontosnak, hogy beszéljünk az érzéseinkről, férfiként is. Előző posztban kifejtettem ezt. Mert különbség lehet a számunkra oly fontos akár libidóban is! A nők szemében, pont attól IS férfi leszel, hogy felvállalod önmagad, és az érzéseidet is!

  Ha tetszett a posztom, látogass el Facebook oldalamra, egy like-kal és egy megosztással tudod segíteni a munkámat, hogy minél több emberhez eljuthasson. Köszönöm! 

#férfinőkapcsolatok #falaink #párkapcsolatiproblémák 

  A blog célja, hogy őszintén feltárja a valós kommunikációs problémákat férfiak és nők között, ami az utóbbi időben, még rosszabbá vált. A koronavírus, az internetes társkeresés és velejárói, mind kihozták vagy pont felerősítették ezeket a darázsfészek területeket.  Egy férfi tollából – saját tapasztalatból és alapos elbeszélgetések alapján, férfiakkal és nőkkel egyaránt.

 Személy szerint, úgy érzem, eljött az ideje egy kissé más szempontból, egy-egy témát alaposan körbejárva, őszintén és kendőzetlenül, kimondani és leírni a valóságot. Mindezt teszem azért, mert azt látom, ma a viszonylag sok normális Nőre, viszonylag kevés normális gondolkodású Férfi jut. Férfiként próbálom férfitársaim szemét is felnyitni arra, hogy hol hibáznak, mit szúrnak el, miben gondolkoznak másképp, mint amire igény lenne.

  A posztok során, szép sorban, górcső alá veszem a mai jellemző online ismerkedési lehetőségek során felmerülő problémákat, mind nőknél, mind férfiaknál.

 Valamint, a következő témákat is kivesézzük. Elköteleződés? Család? Gyerek? Szó lesz a hódításról, a múltból hozott sérelmekről, az őszintétlenségről, az érzelmi falainkról, egyáltalán az ismerkedési kultúra teljes hiányáról. Önismeretről! Érzelmeink kifejezéséről. Ahogyan szemügyre fogom venni a női és a férfi oldal tipikus hibáit, előkerülnek a szeretők, a boldogság állandó kutatása, a szex, megfelelési kényszer, a határozatlanság, az önértékelési problémák mindkét nemnél.

 Ti hogy érzitek, min hasal el ma ennyire az ismerkedés? A kapcsolatok? Miért alszik ki a tűz? Miért mennek ennyire tönkre a házasságok, nevelkednek egyedülálló szülőkkel a gyermekek? Szeretnék bevonni a témába minél több konstruktív embert, hiszen mindenki érdeke, ezen a téren javulást elérni.

Ha tetszik az irány, az ötlet, egy like-kal, vagy megosztással segíted a munkámat, így továbbra  is érdekes és mély tartalmakat tudok megosztani számodra! Köszönöm!

#férfinőkapcsolatok