A minap olvastam egy cikket egy hazai portálon, férfi libidó probléma kapcsán. Mi van, ha egy férfi utasítja vissza szexet, már nem először, egy párkapcsolatban?

   Erre jellemzően mi az első reakció? Férfiaktól, hogy biztos meleg, vagy impotens. Még hogy egy férfi nem akar dugni, ki hallott már ilyet! A férfi, az persze, mindig dugni akar. Ha nem akar, akkor nagy gáz van. Körülbelül ennyi, ami megfordul a fejekben, mindezt kísérve egy jó hideg sörrel, lehet röhögni a haverokkal. 

  Nőktől pedig, “Már nem vagyok elég kívánatos?”, “Már nem szeret?”, “Van valakije?”, megértőbbek esetében előkerül, hogy “Biztos nagyon kimerült”. És elkezd kattogni az agyuk. 

  Lássuk a valódi okokat. Egy férfi tényleg mindig akarja? Vagy hogy van ez? Elmondom, nekem milyen tapasztalatom volt ezzel kapcsolatban. Beszéljünk róla, kendőzetlen igazsággal! 

  Jellemzően sosem volt gondom a kérdéssel, szerencsés típus vagyok. Ennek ellenére, mikor ez egyszer-egyszer régebben előkerült, az hatalmas pofon volt a férfi egómnak. Igen, volt rá példa! Az adott helyzetben, nem értettem, hogy mi a gond. Első gondolatom pont az volt nekem is, mint a férfitársaimnak: “Na itt nagy gáz van. Mi a baj? Most vehetem én is a pirulát? Úristen, hogy fogok így a szemébe nézni?”. Világvége hangulatom volt. Ez egóm olyan sokkot kapott, az eddigi “Krull, a harcizom” teljesen lefagyva. Kicsit mismásoltam a dolgot, elsőre azzal, hogy túl fáradt vagyok biztos. Legközelebb, valami mást találtam ki. 

  De akkor mégis, mi a gond? Hogy kerülhet ez elő ez egy párkapcsolatban?  

  Ha a férfinak nincs senkije, nem koslat valaki után, és szereti is a párját, nem dolgozik állandóan akár dupla műszakban is, akkor jön elő a lelki probléma. Valamit elfojt. Nem mer elmondani. Lehet, hogy nagyobb gondokkal küzd, és szorong. Lehet anyagi probléma is, bármi. A stressz nagyon rossz hatással van a libidóra. Az érzés maga olyan, mintha a tűz nem lobbanna be magától, ahogy normál esetben tenné.

Emlékszem, volt ilyen helyzetem. Szorongtam, kevésnek éreztem magam. Nem tudtam, mitévő legyek. És persze, egy szót sem szóltam a páromnak. Hiszen, én vagyok a férfi, meg kell tudnom oldani a problémáimat! Én nem látszódhatok gyengének, milyen férfi az, aki nem tud megoldani mindent IS?! 

  Férfi oldalon, ott követtem el a hibát, hogy nem beszéltem róla a páromnak. Legalábbis, egy ideig. Azt éreztem, ha ezt elmondanám neki, biztosan lenézne, mert gyengének látszódnék. És mégis kinek kellene egy gyenge férfi?  

  A női oldalon az volt a hiba, hogy nem jött kérdés. Kaptam egy ölelést, egy puszit. Este még hozzám bújt. Aztán már nem. Mikor megjegyeztem, nem túl határozottan, “Ma este elkaplak!”, a válasz már csak lenézően annyi volt: “Hiszem, ha látom.” És szépen, napról napra, jött az elhidegülés.

  A probléma gyökere a kommunikáció hiánya. De mit lehet tenni ilyenkor, férfiként? 

   Szerencsére, még időben sikerült félrehívnom és megbeszélnem vele. Milyen érzés volt? Féltem. Féltem odaállni, és elmondani az igazat. Hogy mit érzek. De megtettem.

  Mi volt a reakció? Teljesen ellentétes azzal, ami vártam. Figyelmesen meghallgatott. Aztán magához húzott, és átölelt. Elkezdtünk beszélgetni a témáról. Azt éreztem, hogy oldódik a feszültség bennem és benne is, egyre könnyebben beszélek róla. Gondolkoztunk a megoldásokon. Jött egy kis humor, már nevettünk is! Nyitottunk egy üveg bort is. 

  Elcsattant a csók. Mélyen egymás szemébe néztünk. Felizzott a levegő köztünk.

 Másnap jókedvűen, fütyörészve mentem munkába. 

  Személy szerint, ezért tartom kiemelten fontosnak, hogy beszéljünk az érzéseinkről, férfiként is. Előző posztban kifejtettem ezt. Mert különbség lehet a számunkra oly fontos akár libidóban is! A nők szemében, pont attól IS férfi leszel, hogy felvállalod önmagad, és az érzéseidet is!

  Ha tetszett a posztom, látogass el Facebook oldalamra, egy like-kal és egy megosztással tudod segíteni a munkámat, hogy minél több emberhez eljuthasson. Köszönöm! 

#férfinőkapcsolatok #falaink #párkapcsolatiproblémák