Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Férfi-Nő kapcsolatok

Férfi-Nő kapcsolatok

Érzelmi falaink

2021. április 13. - Férfi Nő Kapcsolatok

  Beszélgetéseim során, illetve, saját önismereti utamon is sokszor előkerült a téma. Mindannyiunkban vannak érzelmi falak, amik a hozott minták, a csalódások miatt alakultak ki. Emiatt a kapcsolataink idővel zátonyra futnak. Rosszul reagálunk szituációkra, rosszul kommunikálunk. Előtör a félelem, és még jobban bezárkózunk. Férfiak is, és nők is! 

  Előkerült a kérdés: mi tudna kimozdítani valakit az érzelmi várfalai mögül? Vajon kell-e egy, akár több másik ember is hozzá, vagy önmagunknak kell ezt megtenni? 

 scared-woman.jpg

  Személy szerint, úgy vélem, ezt csak önmagunk tehetjük meg igazán. Az úton lehetnek segítőink, ha mi nem akarjuk ezt, ha nem akarjuk elhagyni a saját komfortzónánkat, akkor megette a fene. Mindig elő fognak jönni a régen megélt sérelmek, a szülő, aki ütött, vagy sosem szeretett, sosem akart, vagy épp erőszakot követett el a saját gyermeke ellen. 

  Az exbarát vagy exbarátnő, aki letörte az önbizalmat, esetleg megcsalt, megalázott, becsapott.  A kolléga vagy kolléganő, aki megannyi borsot tört az orrunk alá. A főnök, aki egy igazi szemétláda volt. Vagy egy lány, aki durván visszautasított, és nem mersz már odamenni máshoz ismerkedni.  

 

 Sok nagyobb és apróbb dologgal kellett szembenéznem utam során. Például, mikor rádöbbentem, az életem kezd romokban heverni. Nem mertem kifejezni az érzéseimet, nem mertem kiállni magamért, mert ezt tanultam meg otthon. Ez volt a minta!   

 Édesapám agresszív volt. Mellette nem volt lehetőség bármivel is ellenkezni. Nem fejezhettem ki azt, hogy valamivel nem értek egyet. Szimplán hazajött este, mindenki menekült be a szobába. Mint egy Harry Potter féle dementort, éreztük már a kapuból mind a hirtelen megfagyó levegőt. A masszív negativitást. A szeme elé sem mertünk kerülni. Vele nem lehetett beszélni nagyobb témákról. Jellemzően, süket fülekre talált. 

  Édesanyámnak jóformán egyedül kellett intéznie otthon mindent. Ő sokkal inkább volt önostorozó. Ezt biztosan tőle örököltem. Örült, hogy elvégezte az összes feladatot, nem volt sok ideje velünk foglalkozni. Vele később lett sokkal jobb kapcsolatom. 

  Felnőtt fejjel, már nem hibáztathattam tovább a saját szüleimet, amit korábban megtettem. Sokáig félvállról vettem a dolgot, de be kellett látnom, el kellett indulnom a változás irányába. Felelősnek kellett lennem a saját életemért, felnőttként kezelni a helyzeteket. Ehhez az adott párkapcsolati helyzetem is rátett egy lapáttal. 

  Eleinte nehéz volt kiállni magamért. Van, akinek ez csípőből jön, és nem is érti, miért akkora gond ez. Aztán egyre könnyebben ment. Lassan elkezdtem az érzéseimet is kifejezni. Egy kiváló könyv is nagy segítséget nyújtott ebben: “A szavak ablakok vagy falak” című könyv például kifejezetten ebben volt hasznomra.  

 Mára sikerült elérnem, gyakorlatilag mindenről el tudom mondani az érzéseimet, gondolataimat, és ki tudok állni magamért. El tudom mondani, mit érzek a másikkal kapcsolatban. Hogy mi tetszik, és mi nem tetszik. Mire vágyom. Vagy akár, mit tennék vele. Hogy épp büszke vagyok és felnézek rá. Esetleg elmondani, mennyire megbántott a viselkedése. Olyan apróságnak tűnik ez, mégis, mennyire fontos tud lenni a gyakorlatban, egy párkapcsolatban! 

 

Nyalogathatod a sebeidet évekig, évtizedekig, növeszthetsz vastag páncélt a lelked köré, hogy megszabadulj az érzelmektől. De így...sosem leszel boldog. 

   

  Vehetünk részt kellemes és nagyon kellemetlen beszélgetésekben, és kell is! Nekem rengeteget segítettek azok az emberek, akiket megismertem. Teljesen új kapcsolatok alakultak ki. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy egymáson segítettünk. Én is a másik félen! 

  Azonban, nekünk erre nyitottnak kell lennünk, különben nem lesz változás. Ez lesz a kulcsa az egésznek. Ezt értettem meg. Mikor beszélgetek egy-egy témáról valakivel, aki segítségre szorul, mindig elmondom: én csak az ajtót mutatom meg, azon már neked kell bemenni... 

  

  És meg kell hozni a döntést. Eddig szenvedtem. Eddig, és ne tovább. Ha hárítunk, ha kitérünk a félelmeink elől, akkor nem lépünk tovább. Erről szól a komfortzóna elhagyása. Olvashatunk száz önismereti könyvet, hallgathatunk megannyi Youtube videót, ha nem cselekszünk végre.  

Én is ezt tettem. Olvastam a könyveket, néztem a videókat, de semmi sem változott, míg a tényleges döntést meg nem hoztam, és változtattam rajta. 

  

  Miért ennyire fontos ez? Mert való igaz: az fog igazi emberekkel találkozni, és lehet igazi párkapcsolata, aki ezeken már végig ment, helyre tette a sérelmeit, feldolgozta. Az kerül egyre közelebb a saját útjához, aki ezt megette. Ez nem egy női dolog, nem egy újabb “lelki picsogás”, amitől a férfiak oly jellemzően menekülnek, ez mindenkire éppúgy vonatkozik.  

   

  Ha tetszett a posztom, egy like-kal és egy megosztással tudod segíteni a munkámat, hogy minél több emberhez eljuthasson. Köszönöm! 

#férfinőkapcsolatok #falaink 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfinokapcsolatok.blog.hu/api/trackback/id/tr5716500084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása